Észak-Amerikából behurcolt kúszónövény, nedves élőhelyeken fordul elő. Első európai adata 1904-ből való, hazánk területén pedig először Debrecenben 1913-ban jegyezték le. Többágú kacsokkal kapaszkodik fel más növényekre, akár 10 méteres magasságig. A kapaszkodás a kacs érintésre való érzékenységével magyarázható: az érintkezés helyén a kacs növekedése lelassul, az átellenes oldalon felgyorsul, aminek következtében a kacs rugószerűen feltekeredve körbefonja a megérintett ágat. Levelei hosszú levélnyelűek, karéjosan osztottak, az 5 karéj ép szélű, szálkás csúcsú, érdes. A termős virágok magánosak vagy a kacsok hónaljában rövid kocsányon ülnek többedmagukkal. A porzósak aprók, fehérek, összetett fürtöt alkotnak, a porzószálak összenőttek. Felfújt kabak termése van, mely tüskés. A termés nem süllyed el a vízben, így tovább úszva a növény vízi úton is képes terjedni.