Sárgarigó (Oriolus oriolus)
Egész Európában és Nyugat-Ázsiában előfordul. Fasorok, ligetek, ártéri erdők, kultúrtájak, erdőszélek és gyümölcsös kertek országosan elterjedt fészkelő madara. Április végén érkezik vissza afrikai szállásáról, s az utolsók szeptember elején vonulnak el tőlünk. Hosszútávú vonuló, az év nagyobb részét Afrikában tölti, még Madagaszkárra is eljut.
Testhossza 24 centiméter, szárnyfesztávolsága 44-47 centiméter, testtömege 56-79 gramm. Csőre vörös, szárnya, farka vége fekete, a hím testének többi része aranysárga, a tojó alul szürkés, finoman mintázott. A fiókák a tojóhoz hasonlítanak, de begyük csíkozott. Élénk színezetük ellenére a lombkoronában nem könnyű észrevenni őket. A hímek jellegzetes flótázó énekéről (a népnyelv szerint "huncut a bíró") vagy éles kiáltásuk ("ksréék") nyomán szerezhetünk tudomást róluk. Mindig igyekszik észrevétlen maradni. Óvatos, vad és nyugtalan madár. Fajtársaival állandóan marakodik és kergetődzik, de más madarakkal is.
A rovarokat, főleg hernyókat, lepkéket fogyaszt, gyümölcsérés idején a cseresznyét és a bogyókat pusztítja. A rovarok fogyasztásával hasznot hajt, de a gyümölcsösökben néha nagy károkat okoz.
Kosárszerű fészkét mesterien szövi lombos fák ágvillájába. A csak a peremet erősíti az ágvillába, fészek egésze az ág alatt található. Fészkét fűből építi, de gyakran felhasználja a szőlőkötözéshez használt műanyag rafiát is. Fészekalja 3-6 darab, piszkosfehér alapon szabályos fekete foltos tojásból áll. A kikelésükkor a majdnem teljesen csupasz és vak fiókákat a szülőpár együtt táplálja.