Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis)
Eurázsiában és Afrikában is megtalálható. Azokon a területeken, ahol befagy a víz, ott vándorol, máshol állandó madár. Főleg az állóvizeket kedveli, amelyek partján sűrű a növényzet. Magyarországon rendszeres fészkelő március-november hónapokban, néha áttelel (pl.: Hévízi-tó). Hazánk elterjedt fészkelő madara, főként nádas mocsarakban telepszik meg.
Átlagos testhossza 25-29 centiméter, szárnyfesztávolsága 40-45 centiméter. Nászruhája felül fényesfekete, barnás csillogással, alul szürkésfehér, sötét foltokkal. A szem vörösesbarna, szemsávja sárgászöld, a csőr töve sárgászöld, a hegye fekete. Viszonylag könnyen felismerhető kis, kerek fejéről, apró csőréről és arról, hogy a csőrzug jól láthatóan világos.
Jól úszik és bukik, de röpte nagyon nehézkes. Veszély elől alábukással igyekszik menekülni, vagy a vízi növények közé úszik. A víz alatt rovarlárvákra, puhatestűekre, rákokra és egyéb vízi gerinctelenekre vadászik.
A párok tél folyamán állnak össze. Nádból és vékony ágakból építi a fészkét, ami leginkább egy úszó tutajhoz hasonlít, többé-kevésbé rögzítve a partról benyúló ágakhoz. Áprilistól júliusig a tojó 5-6 tojást rak, a költésben mindkét szülő részt vesz és 20-27 napig tart. A második, vagy az első fészekalj pusztulását követő „pótló" költés augusztus elején lehet. A fiókák fészekhagyók, de másfél hónapos korukig nem képesek önállóan élni, illetve repülni. Ennek ellenére szüleikkel úszkálnak, veszély esetén a szülők hátán találnak menedéket.