Gatyás ölyv (Buteo lagopus)
Európa, Ázsia és Észak-Amerika északi részének tundráin és erdős tundráin él, rövidtávú vonuló, de enyhébb időben áttelel. a Kárpát-medencében csupán téli vendég. Alföldünk pusztái fontos telelő helyét képezik ennek a Skandináviában és az attól keletre húzódó fajnak. Október közepétől március közepéig tartózkodik hazánkban. Állománya az utóbbi évtizedekben Európa-szerte megfogyatkozott. Magyarországon rendszeres téli vendég október és március között. Legfontosabb telelőhelyei az Alföldön vannak. Élőhely választásában a terület rágcsálókban való gazdagsága és a táj nyíltsága a fő szempont. Ezt együttesen a löszpuszta maradványainkon és a szikes pusztákon találja meg.
Testhossza 50-60 centiméter, szárnyfesztávolsága 120-150 centiméteres, testtömege 700-1600 gramm. A tojó nagyobb és testesebb a hímnél. Faroktollainak töve fehér és fekete végszalajga van. A csűdje a lábujjakig tollas.
Rágcsálókkal, elsősorban lemmingekkel táplálkozik. Ezen kívül fogolyt, fácánt és dögöt is fogyaszt. Egy helyben lebegve kiszemeli áldozatát, majd lecsap.
Május hónapi nászrepülés közben hallatják hangjukat. Lehetőleg a tavalyi fészküket foglalják el. Fészküket sziklapárkányra, ritkán fára vagy földre rakják. A fészek ágakból és gallyakból készül, melyet fűvel és mohával bélelnek ki. Fészekaljuk függ a táplálékállatok számától, általában 3-5 tojást rak, de bőség esetén a 9 darab sem ritka, lemmingek hiányában viszont esetleg nem is költ. Táplálékhiány esetén csak a legerősebb fióka éli túl a költést.
Mint téli pusztáink jellemző madara, védett.
